Share this:

Meglepően sokat írok, most. De csak azért, mert Orsi rámszólt, hogy ő olvasná, ha lenne mit. Szóval, most írok.

Tegnap fél hatkor gördült be a volnatom a Délibe, és áldotteam a harmadik vágányt, hogy ott tető vagyon az embernek a feje felett, mert llegalább addig nem áztam meg. Hazajöttem, Amika meglepődött, aztán elmentem énekpróbára (nem, nem a sajátomra, az Amiéra) ahol beállítottak kisegítő tenornak. Ma hangverseny volt, kilenckor keltem, de annyira unatkoztam, hogy nekiálltam muffint sütni, ami persze nem mellesleg zseniális lett, no de mégis. Utána hangverseny, és elég szar volt, hogy eddig, mikor jöttünk ki a templomból, minden évben térdig érő hó volt estefelére, most meg.. rattarattattatataaaa… szakad az eső, igen. Azóta itthon vagyok, mert nem mentem Vácra. Majd, később, most puinnyadni akaraok, mert megérdemlem, ha már a Régi Magyarom tényleg NÉGYES lett, a Logika ötösöm is megvan, Terts meg csak úgy beírta nekem az ötöst Nyelvészetből. Coz I deserve it.

Igazából, nem is tudom miért írok. Mindenki tudja, hogy minden oké velem, meg igazából nem is nagyon olvassák már ezt a szart. Talán csak magamnak pötyögök, újabban hetente egyszer biztos, vagy majd valaki látja, hogy mekkora fasza vagyok, oszt történik valami nagyon hirtelen dolog. Mert most UNATKOZOM.

És valóban, nagyon, nagyon régen éreztem már ezt. Egyedül ülök Ami szobájában, ami régen a kettőnké volt, és nem tudok mit kezdeni magammal. A TV-ről leszoktam, főzni nincsen kedvem, mert nincs mit, aludni még nem tudok. Talán edzenem kéne picit, mialatt megnézek egy filmet.

Lófaszt. Rájöttem. Hiányzik a Rasztám. Nem, nem az enyém, egy uniqe, egy individuum, amihez tartozom, nem pedig egy haj. Olyanja neki van. Na ezt de alaposan körülírtad, gratulálok, kicsilány. Szóval ja. És belegondolni, hogy még.. várj, igen, ma tizenhetedike van, akkor még.. Úristen, kilenc nap, és én már most szenvedek, jól nézünk mi ki. Szóval ja. Fincsi félév lesz, az már biztos.
“Nevermind, not now, plz. That’s not the time of cryin’”